Játék a szavakkal - igazság a mögöttes tartalmakkal

Az ergomai görög szó. Hamvas Bélán kívül igen kevesen foglalkoztak vele magyar nyelven. Akit érdekel, üsse be bármilyen keresőbe, és ámuljon-bámuljon - alig van rá magyar találat, de idegen nyelvű sem sok.
Nézzük, hogy indokoltnak tűnhet-e ez a szó nem ismerés...

A kiindulás a görög ergon kifejezés jelentése: ami elsősorban teljesítmény, vállalás, tevékenység, vállalkozás. Olyan tett, amely soha sem áll egymagában, csakis valamilyen nagyobb egész összefüggésében. A fogalomban a tetten kívül benne van az is, ami kezdődik és befejeződik, ami elkészül - ezért az ergon egyben maga az elkészült mű is (a latin opus).
Ergomai így annyit tesz, mint valamely cél érdekében tevékenynek lenni, egy nagyobb egységű műért dolgozni, valamit azt a kezdéstől a befejezésig végigvinni.

Állítsuk szembe ezt a kifejezést egy másik, jóval közismertebb alakkal.

A görög pragma (latinul: praxis) definíció szerint egyszeri és kizárólagosan külső fizikai tett, inkább csak elfoglaltság, valamit csinálni. Fontos, hogy itt az egyes pragmák között összefüggés nincs (azaz latinul: nincs actus).

Példa: ergon az a tevékenység, amit az ember egy ház építésével végez. Ebben a tevékenységben benne van a ház, mint kész mű, akár amikor az ember téglát hord, akár amikor meszet kavar vagy gerendát farag.
Pragma az, ha az ember egy üres cigis dobozt csak úgy eldob - tettnek tett ez is, de nincs mögötte semmilyen nagyobb egész, egység, távlati cél. Ezért pusztán külső, fizikai cselekvés.

És akkor most gondoljuk csak végig, mit jelent az, hogy az ergomai kifejezést ma már nem ismerjük, nem használjuk... és nézzük meg, szótári definíció szerint mi a tett "tartalma" (konkrétabban: az eszménye) a keresztény kultúrában:

pragmatika: szabályzat
pragmatikus: ügyrendi; az adott feltételek közt legcélszerűbb megoldást tekintő; célratörő, lényegre törő, gyakorlatias; ideológiailag semleges; valóságközeli, oknyomozó
pragmatizmus: idealista filozófiai irányzat, amely szerint az igazság kritériuma a cselekvésbeli hasznosság
praktika: fortélyos eljárás
praktikus: ügyesen célszerű
praxis: 1. Gyakorlat, tapasztalat. 2. Orvosi, ügyvédi működés.

Helyszín: város közepe, esti utcai forgatag - március nyolcadikán
Szereplők: gondterhelt fiatalember, "bajbanvagyok" arckifejezéssel + festettszőke, amúgy tip-top és szép arcú harag-istennő, éktelen felindultsággal

- Hogy te mekkora hülye vagy, bazmeg! Hogy felejthetted el? 
- De…
- Hogy lehetsz ilyen tapló?
- Nézd kicsim, durva napom volt...
- Ne magyarázd már meg! Nem volt gyanús, hogy mindenki virággal mászkált az utcán?
- Tudod, hogy a dátumokkal bajban vagyok…
- Hogy lenne bajod a dátumokkal? Hogy mikor dughatsz meg koton nélkül, azt bezzeg tudod, mi?!
- De…
- Menj te a fenébe! Keres magadnak másik kurvát!

Tanulság: ha kettőnél több férfit látsz virággal az utcán fél órán belül, akkor vegyél te is - abból baj nem lehet.

(szerkesztői megjegyzés: igen, ez olyan régi sztori, hogy akkoriban még wikipédia szócikk sem létezett a naptári módszer megbízhatóságáról)

(ezzel együtt nyitok egy új al-kategóriát, amelynek címkéje az általam amúgy igen nagyra értékelt, intelligens "női sakk-matt" lett)

Helyszín: jobbféle söröző, nagy forgalom, zsongó éccakai élet
Szereplők: ifjú férfiember, még nem részeg, de már érzékenyre ivott állapotban a falnak dőlve + festettvörös, tűzrőlpattant, mosolygós kis vadmacskalány előtte
Férfiember, meglehetősen feldúltan:
- Na végre előkerültél... nem semmi csaj vagy. Többször hívtalak, üzentem, nem válaszoltál semmit... most mit vársz még? Velem nem lehet ám ezt csak úgy megcsinálni... Egy okot mondj, hogy egyáltalán miért álljak még szóba veled!
Vadmacskalány, angyali mosollyal:
- Nagyon ügyesen szopok.

Újra zene, újra tánc - újra blog.

A lényeg a harc, természetesen. Az álmokért, a jó dolgokért, magamért és másokért - az érdemi nyomokért, az igazságok győzelméért. A lustaság ellen, a hétköznapok szürkesége ellen, a sodródás ellen, az értékdegeneráció ellen, az életszomj ellen - kies menedékért, védőhálóért, egy jobb világért... és nem utolsósorban a világbékéért, magától értetődően.

Régebben a naplóírás a műveltség alapjának számított - és még a csodás internet elterjedésekor is akadt néhány szép esztendő, amikor a blogszféra volt az elsődleges információ forrás az ilyen-olyan közösségi oldalak zsigeri jellegű, ösztönökre és azonnaliságra építő, maximum két soros kommunikációja helyett. Innen nézve mind közül ez lehet a legfontosabb cél: megpróbálni tenni a szavakért. Azok tiszteletéért, és a bennük rejlő, végtelen lehetőségekért. Amelyekről sokan talán már elfelejtették, amit gyerekként még pontosan tudtak: ha a megfelelő módon használjuk őket, varázslatként hatnak.
Mindig, mindenhol, mindenkor.

Tervezett rovatok:
Napi betevő mosoly - mert humor nélkül élni sem érdemes
Napi betevő idézet - mert a léleknek, az elmének is kell a mindennapi torna
Napi betevő tanulság - mert az mindig van, a kérdés, hogy észrevesszük-e, foglalkozunk-e vele
Napi betevő tűnődés - mert néha a válaszok keresése fontosabb, minthogy találunk-e bármit is
Görbe tükör - mert irónia egy csodálatos ország, ahol szuper népek élnek
Igazságszérum - mert az érdemi szakmázásoknak időnként összejöhet érdemi kvintesszenciája
Írói kis színesek - mert a fentiek mellett ennyi saját perverzió csak beleférhet majd