Újra zene, újra tánc - újra blog.

A lényeg a harc, természetesen. Az álmokért, a jó dolgokért, magamért és másokért - az érdemi nyomokért, az igazságok győzelméért. A lustaság ellen, a hétköznapok szürkesége ellen, a sodródás ellen, az értékdegeneráció ellen, az életszomj ellen - kies menedékért, védőhálóért, egy jobb világért... és nem utolsósorban a világbékéért, magától értetődően.

Régebben a naplóírás a műveltség alapjának számított - és még a csodás internet elterjedésekor is akadt néhány szép esztendő, amikor a blogszféra volt az elsődleges információ forrás az ilyen-olyan közösségi oldalak zsigeri jellegű, ösztönökre és azonnaliságra építő, maximum két soros kommunikációja helyett. Innen nézve mind közül ez lehet a legfontosabb cél: megpróbálni tenni a szavakért. Azok tiszteletéért, és a bennük rejlő, végtelen lehetőségekért. Amelyekről sokan talán már elfelejtették, amit gyerekként még pontosan tudtak: ha a megfelelő módon használjuk őket, varázslatként hatnak.
Mindig, mindenhol, mindenkor.

Tervezett rovatok:
Napi betevő mosoly - mert humor nélkül élni sem érdemes
Napi betevő idézet - mert a léleknek, az elmének is kell a mindennapi torna
Napi betevő tanulság - mert az mindig van, a kérdés, hogy észrevesszük-e, foglalkozunk-e vele
Napi betevő tűnődés - mert néha a válaszok keresése fontosabb, minthogy találunk-e bármit is
Görbe tükör - mert irónia egy csodálatos ország, ahol szuper népek élnek
Igazságszérum - mert az érdemi szakmázásoknak időnként összejöhet érdemi kvintesszenciája
Írói kis színesek - mert a fentiek mellett ennyi saját perverzió csak beleférhet majd